Kiszámolók, mondókák, táncszók, énekek
KISZÁMOLÓK ÉS MONDÓKÁK
1. Egy, kettő, három, négy 
Az orrodra szállt a légy.
Hogyha rászállt kergesd el,
Mert a hunyó te leszel.
2.Tekeredik a kígyó,
Tekereg a fára,
Addig-addig tekereg,
Leesik a sárba,szzzzz...
3. Kis állat a hangya,
De nagy a szorgalma.
Szorgalmas a méh is,
Ilyen leszek én is.
4. Piros kendő pi-pi-pi,
Alatta van valami.
Két kis egér,két kis nyúl,
Kimehet az ifiúr.
5. Mese-mese meskete,
Szénaboglya tövibe.
Uccu, ugorj kettőt-hármat,
Míg a lábad el nem fárad.
6. Piros alma csüng a fán,
Szakítsd le te barna lány.
Leszakítom megeszem,
Mert az almát szeretem.
7. Én most elmegyek,
Jó gyereket keresek.
Egyet szólok, kettőt szólok,
Harmadikra rátalálok.
8. Három csillag van az égen,
Három pajtásom van nékem.
Az egyik szőke, a másik barna,
A harmadik piros alma.
9. Egy, kettő, három, négy,
Te kis legény, hová mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a falu végére.
10. Macska fogott egeret,
Játszott vele eleget.
Mulatott is kedvére,
Kicsi egér vesztére.
CSUJJOGATÁSOK, TÁNCSZÓK
a Magyar Néprajzi Lexikon szerint: a lakodalmi vonulás közben spontánul felhangzó, a jókedvet kifejező, hangulatkeltő, ritmusos szó, ill. mondóka. Egyéb elnevezései: táncréjja, táncrigmus, ujjogtatás, hujjantás, kiabálás, rikótozás, rikogatás, tánckurjantás, réjja, csujjogatás. Legegyszerűbb formája a kurjantásszerű egy-két szótagos indulatszavak ismételgetése: „uccu, hajrá, nosza, hopp stb.”. Ilyenekkel már a 17. sz.-i kéziratos énekanyagban is találkozunk: „hajda hopp, hajda!”, „hoppondáré, hopszassza!”. A tánckurjantás fejlettebb formája a tánc ritmusát követő, általában kétsoros, szellemes, csattanós rímű, tömör fogalmazású mondóka. Ez kötött ritmusával és határozatlan dallamvonalú, de a természetes beszéd hangsúlyától és tónusától, valamint a rigmusmondástól is eltérő előadásmódjával átmenetet alkot a recitáló dallamok és a rigmus szavalás között. Sajátos, emelt hanghordozással, kiáltásszerűen recitálva adják elő; kötött ritmusa mellett is eléggé alkalmi jellegű, rögtönzött lírai műfaj. A táncszókat bizonyos táncok közben a tánckedv, a mulatási hangulat magas fokán alkalmazzák (pl. a táncciklus végén a frissnél), főleg bizonyos táncalkalmak (lakodalom, juhbemérés) szabadosabb légkörében. A táncszók előadói gyakrabban a nők, ritkábban a férfiak. A táncszókat egyénileg vagy csoportosan, sokszor egymásnak felelgetve adják elő, főként a szövegtelen, hangszeres zenéjű táncoknál.
ÉNEK szövegek
1. Kőketánc, kőketánc,
Kikerekítem, bekerekítem, kőketánc.
2. Lánc,lánc hosszú lánc, 
Hosszú láncban járunk,
Leányoknak, legényeknek,
Koszorút csinálunk.
3. Kis kacsa fürdik,fekete tóba.
Anyjához készül Lengyelországba.
Lengyel mondja, szép kis menyecske,
Akit szeretsz vedd be, ereszd ki belőle.
4. Mackó,mackó ugorjál,
Mackó, mackó forogjál, tapsolj hármat,
Ugorj ki!
5. Egyél libám, egyél már.
Nézd a napot lemegy már.
Éjfél tájba', nyolc órára,
Esti harangszóra hipp,hopp,hopp.
6. Elaludt az álmos cica, játszhatunk,
Játszhatunk, ha felébredt futhatunk!
7. Kert alatt kinn a kocsi,
Azon ül egy bécsi csacsi, hopp.
8. Kiszáradt a diófa,
Nem játszhatunk alatta,
Majd megújul tavaszra,
Majd játszhatunk alatta.
9. Gyere Kata táncba!
Nem megyek, mert nem tudok.
Ugye Kata, hogy tudol,
Mégis mindig hazudol.
10. Ki-be bárány,benn a farkas,
Amott szalad, egy nagy talpas.
